ArtFactory I.
ABB Irodaépület, 1138 Budapest
Váci út 152-156.
ArtFactory II.
1055 Budapest Markó u. 4.
(Falk Miksa u. sarok)
ArtFactory Studió
ABB Gyárépület, 1138 Budapest
Váci út 152-156.
ArtFactory Fotó
ABB Gyárépület, 1138 Budapest
Váci út 152-156.
   
Contact
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
(0036-1) 302-51-72

"Pianino 1:1" - Boros Mátyás

Szeretem az „odanemillő„ dolgokat, amikor valami olyan környezetben jelenik meg, ahol senki sem számít rá. Amikor egy kép teljes, de a kompozíción belül, annak szerves részeként ott egy apró részlet, ami nem illik az adott közegbe és ettől válik izgalmassá jelenléte.

Így találkoztam ezzel a hangszerrel is. Egy felsőoktatási intézmény cementhabarcs keverésére használt pincehelységében. Egy hatalmas samottal „bélelt” szárítószekrény mellett állt hullámpapírral letakarva, cementeszsákok, zsaluzóelemek és patikamérlegek között. Ott állt a maga megkerülhetetlen tömegével, arányaival, korával és történetével. Jelenléte teljesen indokolatlan volt.

Tulajdonosa –aki egy ismerősöm- rossz állapota miatt úgy döntött megválik tőle. A hangszer menthetetlenné és fölöslegessé vált.

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy mint képalkotó ember mit is kezdenék egy ilyen tárggyal. Megkezdtem a hangszer „megörökítését”. A folyamat leginkább egy boncolásra emlékeztetett. Lépésről-lépésre a felszín megbontása után láthatóvá vált a szerkezet és vele egyetemben a teljes kórtörténet. Az egyes elemek, mint csontok, ízületek és inak kapcsolódtak össze egy harmonikus rendszerré. Minden alkatrésznek, a legkisebb csavarnak is rendeltetése volt. Ez a tény arra ösztönzött, hogy leltárszerűen örökítsem meg a hangszert. Igyekeztem minden elem jellemző, értelmezhető nézetét átemelni a papír síkjára.

Maga a tárgy lett a téma. Egy pianínó teljes feltérképezése, látható és nem látható részeinek bemutatása és papírra mentése. A grafikai eljárások alkalmasak gesztusok rögzítésére és sokszorosítására, de ugyanúgy képesek valós, létező tárgyak lenyomatainak megőrzésére is. Az általam választott technikák (frottázs, direktnyomás) őrzik az adott tárgyak méretét és felületi sajátosságait. Azt is mondhatnám, hogy a hangszer halotti maszkját készítettem el az összes seb és sérülés megörökítésével. Azzal a különbséggel, hogy gipsz helyett papírt, grafitot és festéket használtam a „valóság lenyomatok” létrehozásánál. A papír, mint hordozó csak a tárgyak testét képes megörökíteni, a hang, ha úgy tetszik a titok, ábrázolhatatlan marad.

Eddigi munkáimban fontos volt a kézjegy, a személyes gesztus jelenléte. Ebben az esetben a technikák komoly korlátok közé szorítottak, a nyomhagyás fogalma átalakult. Szűk mozgásterem volt, mert meg akartam őrizni az ábrázolt tárgyak jellegét. A frottázsok továbbfejlesztésével hangot adhattam személyes döntéseimnek, hangsúlyozhattam számomra fontos részleteket. A formai és technikai kötöttségek hatására szokatlan hangvételű képek születtek. Furcsa, groteszk hangszeranatómia jött létre a visszafogott minimalista líra (ha van ilyen), vagy a lírai minimalizmus jegyében.

CV letöltése >