1975-ben született Élesden, Erdélyben. Elképesztően termékeny művész, akinek festői érdeklődése a tűnődő városi tájképektől egészen a határozottan figuratív festményekig terjed. Munkái gyakran az identitás, a valahová tartozás kérdéseivel foglalkoznak. Gyakran fordul erős kritikai éllel a poszt-kommunista társadalom felé, amelyben él. "A festményeim az életem naplóját jelentik. Az írás helyett rajzolok, gondolataimat és érzéseimet a vászonra képezem le. Munkáimon lépten-nyomon a magánéletemmel, a környezetemmel kapcsolatos referenciákba ütközhet a néző."
CV letöltése >
Saját honlap >
(nem elérhető)
A részletes tartalom jelenleg csak angol nyelven érhető el.
Painting for me is like writing a diary. Time goes by, things are happening, I learn, feel, evolve, change. All of these things show up in my paintings.
When I was young I had to learn to write. Then I learned how to draw by making studies, and for me these were like letters for writing. Words alone are not important, how you use them matters. It is the same with making art.
Through my paintings I am expressing emotions. Everything which touches me stays in my mind until I paint it out. Sometimes in the first version of a painting I don’t feel that the full expression has come through. So I start it again, or I repaint it over and over, until I feel the vision is true to what I am feeling. This strong motivation coming from inside me becomes a materialized instinct on the canvas.
In this way, that I’m reacting to the environment that surrounds me, painting became part of my life. It is not that I like doing it -- it is a necessity. After finishing a painting, a part of me dies and continues to live on the canvas.
This old Hungarian folk song describes my life as a painter:
"I am the one who is not a good
Opener of the doors of heaven,
Opening and closing the clouds
And often crying under them."
|
2008 © Art Factory Budapest